Férfiak anyaszerepben

szerző: Rácz I. Péter, Szijjártó Gabriella

Boldizsár 2008 nyarán született. Pécsett élő szülei, Szerecz Miklós és Borda Viktória számára egyértelmű volt, hogy a féléves szülési szabadság után Miklós marad otthon a babával. Az egyetemi oktató anya nem akart eleget tenni a klasszikus, már-már misztikus dimenzióba emelt anyaszerep elvárásainak. Nem akarta éjjel-nappal kendőben hordozni a kicsit, minimum kétéves koráig szoptatni és főleg nem akart három évig otthon maradni vele, feláldozva a szakmai sikereket a tökéletes gyermeknevelés oltárán. Az apa pedig, belefáradva az elmúlt hét év munkahelyi hajtásába, államvizsgára készülve, szívesen vállalta az „anyaszerepet”. A döntést közösen hozták.

Nyilvánvaló, hogy egy gyermek születése utáni 24. hétig az anyáé a főszerep. Ezt tükrözi a családtámogatási rendszerünk is, hiszen a terhességi-gyermekágyi segélyt – ami a bruttó fizetés 70 százalékának megfelelő összeg – csak kismamák igényelhetik. Néhány éve azonban a rendszert az uniós esélyegyenlőségi elvekhez igazították, vagyis a 24. hét után a család férfi tagjai is elmehetnek gyedre, gyesre.

A lehetőség tehát adott – a számok viszont arról árulkodnak, hogy nálunk még alig élnek vele. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint tavaly hazánkban a gyedet igénybe vevőknek csupán az egy százaléka volt férfi. Igaz, gyedre ennél nagyobb arányban mennek az apák, mert amellett lehet dolgozni, illetve az a szülő választja ezt, akinek adózási szempontból ez kedvezőbb.

Számos oka lehet annak, hogy Magyarországon miért kevés az otthon maradó apuka. Az egyik a tradicionális szereposztás: nálunk még mindig erősen él az a társadalmi beidegződés, hogy a férfi a családfenntartó. Ennek persze sok igazságalapja van, a férfiak jellemzően sokkal többet keresnek a nőknél. Tehát havonta nagyobb összegtől esik el a család, ha az apuka pelenkázik otthon. (Ne feledjük: a magyar nők átlagosan 18 százalékkal kapnak kevesebb bért ugyanazért a munkáért…)

És van úgy, hogy a nőnek idő előtt vissza kell mennie a munkahelyére, ha meg akarja tartani az állását, vagy maga dönt úgy, nem kockáztatja a karrierjét két-három év távolmaradással. Sokan abban is kételkednek, hogy egy férfi alkalmas lehet-e egy kisgyermek ellátására…

Miklós beismeri: eleinte komoly koncentrációt jelentett, hogy oda tudjon figyelni a szoptatás, a pelenkacsere, a fürdetés vagy az etetés műveleteire, de erőt vett magán, hiszen nem vehette félvállról a pici igényeit, akit hamarosan neki kell ellátnia. „Nem mondom, hogy nem volt bennem izgalom, idegesség, hogy valóban jól csinálom-e, de amikor láttam, hogy a fiam mosolyog az etetés után, hogy a pelenka nem esik le róla, akárhogy forgatom a gyereket, megnyugodtam” – meséli akkori élményeit Miklós, aki majd’ egy évig volt gyeden Boldival. Ugyanakkor a gyerek mindenképpen kétemberes feladat – teszi hozzá a felkészült apa.

Első hallásra örülnünk kéne a hírnek, hogy minden évben egy picivel több magyar férfi megy gyedre, gyesre. De ha hozzátesszük, hogy sok apuka a válság hatására döntött így, mert munkanélküli lett, a párjának viszont még van állása, már árnyaltabb a kép.

Mégis úgy tűnik, kialakulóban van egy új, törődő apatípus, aki már nem éri be azzal, hogy pénzt keres a családjára, hanem szorosabb kapcsolatra vágyik a szeretteivel. A felmérések szerint a „gyedes” apukák később jobban becsülik az anyákat, a női munkát, és nagyobb kedvvel vállalnak még gyermeket. Ezenkívül nem lebecsülendő szempont, hogy kis időre kiszakadnak a munkahelyi stresszből, s hála a szaporodó távoktatási lehetőségeknek, új tanulmányokba foghatnak, a skype-on nyelvórákat vehetnek…

Viktória elmondhatatlanul büszke Miklósra. „Soha egy percig nem volt kétségem afelől, hogy tökéletesen helytáll majd apaként, és hogy Boldizsár semmilyen hátrányt nem szenved az elhatározásunk miatt. Ahogy elnézem a kétéves, érdeklődő, jó kedélyű és kiegyensúlyozott fiunkat, tudom, hogy jól döntöttünk. Boldi mindkettőnkhöz egyformán kötődik, ami ritka ebben a korban. Az idő szerintem minket igazolt.”